- Vírus típusú csaj: Észre sem veszed, és beköltözött a lakásodba, mindent kisajátít.

- Internet típusú csaj: Fizetned kell, hogy hozzáférjél.

- Szerver típusú csaj: Mindig foglalt, amikor szükséged van rá.

- Windows típusú csaj: Tudod, hogy teli van hibákkal, de nem tudsz nélküle élni.

- PowerPoint típusú csaj: Arra jó, hogy bemutasd másoknak, de önmagában nem érték.

- Excel típusú csaj: Azt mondják mindenfélére jó, de te csak az alapműveletekre használod.

- Word típusú csaj: Mindig van egy meglepetése számodra és nincs olyan ember a világon, aki megértené.

- D.O.S. típusú csaj: Valaha mindenkié volt, de most senkinek sem kell.

- Backup típusú csaj: Azt hiszed róla, hogy mindent ad amire vészhelyzetben szükséged lehet, de a valóságban messze nem tud annyit nyújtani.

- Scandisk típusú csaj: Tudjuk, hogy hasznos, és csak segíteni akar, de valójában senki sem tudja, hogy mit csinál.

- Képernyővédő típusú csaj: Semmire sem jó, de szórakoztat.

- Kábel típusú csaj: Csak akkor jó, ha be van dugva.

- Infravörös típusú csaj: Érintkezés nélkül akarja a kapcsolatot fenntartani.

- USB port típusú csaj: Büszkén mondogatja magáról, hogy minden gépbe bedugható.

- Képernyő típusú csaj: Mindent megmutat neked, de ő semmit sem lát belőled.

- Billentyűzet típusú csaj: Minden funkcióhoz más-más parancs/parancs kombináció szükséges, de kitanulható, és többnyire jól működik.

- Modem típusú csaj: Jó kapcsolatteremtő, de a kapcsolat előbb-utóbb megszakad vele.

- RAM típusú csaj: Amint megszakad a kapcsolat, azonnal mindent elfelejt.

- Merevlemez típusú csaj: Mindig mindenre emlékszik.

- Egér típusú csaj: Csak akkor csinál valamit, ha lökdösöd.

- Multimédia típusú csaj: Vele minden szép, de amikor kikapcsolod, visszatér a totál unalom.

- Felhasználó típusú csaj: Semmit sem csinál jól, és állandóan kérdéseket tesz fel, és meg akarja érteni a dolgot, és nem érti, és…

- E-mail típusú csaj: A hülyeségeivel mindenkinél megfordul, de a fontos dolgokat nem közli.

- Számítógép típusú csaj: Az előzőek tökéletlen kombinációja, amely minél többet dolgozol vele, annál nagyobb lelki károkat okoz Neked.

Jajj... kezd szeretethiányom lenni. Nem akarok panaszkodni, mert van családom, aki szeret, vannak barátaim, akik szeretnek (már, ha az "asszony" épp megengedi? :P ), van kutyám, aki szeret és ki tudja, hányan vannak, akik úgy szeretnek, hogy nem is tudok róla? (biztos nagyon sokan! :PPP)

De valami hiányzik. Valószínűleg, ha olvastad az előző bejegyzést, akkor nem lesz annyira nagyon nehéz rájönni, hogy mire gondolok! :) Igen, így van, hiányzik, hogy valaki mellettem legyen. Egy társ. És tudom, hogy megint csak nem nagyon lehet okom panaszra, tekintve, hogy gyakorlatilag az elmúlt 5 és fél évben nem nagyon fordult elő, hogy ne lett volna ott valaki mellettem, ami 21 évesen nem is olyan rossz arány. Viszont most már lassan 3 hónapja vagyok egyedül és nagyon furcsa érzés. Annyira megszoktam már, hogy mindig van valakim, hogy most nem igazán tudom, hova tenni magam. Sokan azt mondják, hogy jót fog most tenni egy kis egyedüllét, meg majd legalább megszabadulok a már kialakuló félben lévő kapcsolatfüggőségemből (de gyönyörű szó! :) ). Mégis, hiányzik, hogy legyen valakim.

És itt a tavasz ("Itt a tavasz végre, s én régi szokás szerint, kérdőn nézek az égre, hogy miért szenvedek megint..."). Ma is például a metrón bármerre néztem, fiatal párokat láttam, akik ölelgették, nyalták-falták egymást. És ezzel nincs is semmi baj, sőt általában még mosolygok is rajtuk, hogy milyen aranyosak, de mostanában azért ad egy rossz szájízt a dolog. ("Ki sóhajtoz, ki mulat, a világ csak hangulat"). Irigylem őket. És nagyon sokszor látom aranyos, csinos, jól kinéző lányok kezét kritikán aluli pasik nyirkos kis mancsába ragadva. Félre ne értsetek, eszem ágában sincs megítélni őket, vagy megkérdőjelezni mások boldogságát, és nem gondolom azt magamról, hogy én annyira különleges lennék (illetve de, de ez most már kérdés :) ), csak nem értem, hogy ennyire kifordult a mai lányok ízlése, ennyire kevés a jó pasi, vagy csak ennyire rosszmájú vagyok? És most nem első sorban csak a külsőségekre gondolok, hanem amikor látszik valakin, hogy egyszerűen életképtelen.

Mondok (írok) egy példát a könnyebb érthetőség kedvéért. Van egy lányismerősöm, aki huszonX éves, aranyos, intelligens, csinos. És emellett körülbelül annyi az önbizalma, mint egy csomag mirelit zöldborsónak. Nos, ez a lány évek óta együtt él egy pasival, akinek nincs egzisztenciája, nincsenek motivációi, céljai, elképzelései. Mondhatni, az élet minden területén a nulla felé közelít. (itt kérnék elnézést a nullától a hasonlatért) Tudatlan, tanulatlan és neki ez teljesen meg is felel így. Az ún. "józan paraszti ész" még apró nyomokban sem lelhető fel nála. És a lány mégis együtt van vele. Szerelemből? Nem hiszem. Azért, mert biztonságban érzi magát mellette és megkapja azt, amire szüksége van? A legkevésbé sem. Akkor mégis miért? Mert a lány fél, hogy nem találna mást. Inkább legyen mellette valaki. Akárki.

Na, vissza a főszálhoz. Valahol ott tartottam, hogy most épp mennyire sajnálom magam. :) Szóval most egyedül vagyok. És vannak, akik szerint ez most jót is tesz nekem, segít megelőzni a kialakulófélben lévő kapcsolatfüggőségemet (gyönyörű szó!). Mondjuk még nem érzem, hogy annyira jó lenne nekem ettől! :) És az ember ilyenkor óhatatlanul elkezd agyalni. És újra végigjátssza az elmúlt 2-3 év összes olyan eseményét, döntését, amikor valamit megváltoztatott. És mind a négyszáz ilyen szösszenetnél újra és újra felteszi magának a kérdést, hogy "vajon akkor és ott jól döntöttem e?" A jó öreg "mi lett volna, ha?" életérzés. És hiába próbálom meggyőzni magam, hogy ezeknek így kellett történnie, nem mindig segít.

Ami meg még bosszant, hogy ha van barátnőm, akkor sokszor úgy kell levakarni a jelentkezőket (kedvencem, ismeretlen csaj szórakozóhelyen átölel: "az a csávó nyomul rám és azt mondtam, hogy te vagy a pasim. Csókolj meg!"), ilyenkor meg mintha leprás és ebolás lennék egyszerre. Vagy minimum leprás. Szóval most tartok ott, hogy lövésem sincs, hogy hol fogom megtalálni a következő potenciális (vagy kevésbé potenciális) nagy Ő jelöltet. Annyira nem látok semmilyen alternatívát...

u.i.: várom egyedülálló lányok jelentkezését 17-től 22 éves korig! XDDD

"A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve... és mindent halomra dönt. Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki."

Rejtő Jenő

Mikor is? Valamikor 2004 nyarán íródott ez a kis szösszenet, egy 'nekem-nincs-senkim-és-senki-sem-szeret-ezért-piáljunk' nap után...

(tudom, tudom, ebből is csöpög a szentimentalizmus! :P )

Mert milyen is az emberi test?
A tudomány erről torz képet fest,
Tudod hol a szív, a tüdő, a vese,
De hogy mi van a szívben, azt nem tudod Te se.

Azt mondod 'szeretnél', de ez a szó mit takar?
Ki az, aki tudja, hogy valójában mit akar?
Ha az ember nem tudja, hogy valójában KIT akar,
Csak múlnak az évek és nem lesz, aki betakar.

Mi az a szerelem? Én nem hiszek már benne.
Nekem olyan, mintha nem is lenne.
Múló dolog, egy pillanat csupán,
Langymeleg fuvallat egy őszi délután.

Mi az a szerelem? Tudom nem létezhet,
Nem lehet sem a vég, sem pedig a kezdet.
Nem ad erőt és bele sem halhatsz,
Hidd ezt el nekem, bárhol bármit hallasz.

Mi vagy te, Szerelem? Láthatatlan ketrec,
A semmiből jössz elő, s eltűnsz mikor kellesz.
Álnok vagy, szívtelen, a leggonoszabb szent,
Hatalmad van rajtunk, s a gondolatunk teremt.

Mi vagy te, Szerelem? Én tudom a választ,
Egy gondolat, egy vágy, mit képzeletünk támaszt.
Rád fogják, ha két szív egy szólamra csendül...
Hazugság! Szemét! A végén csak a csend ül...

Mi vagy te, Szerelem? A legéltetőbb elem,
Nélküled a Világon én sem lelném helyem.
Utállak, megvetlek, te csúf rózsaszín ketrec,
De mit tegyek, hisz kellesz, kellesz! Kellesz...

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni.
Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

Clive Staples Lewis