2009. jan. 14. 23:48 - írta Csabi És mégis ÉLÜNK!!!:
"Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil.
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
"HŐSÖK?"